Nemrég Gixx egyik postjában Egona egy érdekes dolgot említett.

A téma innen indult ki:

"Nagyon kezd érni az új számítógép... Attól félek, hogy az alaplap fog megpukkanni, mert most vagy tizedjére jutott el a boot előtti sípig..."

Egona azt vetette fel, hogy aki sokat játszik, annak a gépe hamarabb tönkremegy. Mennyire igaz ez?

Ha azt nézem, egy vérbeli játékos igazán erős gépet kénytelen vásárolni, erős alaplappal, bivalyerős grafikus kártyával és processzorral, melyet stabil, megbízható tápnak kell kiszolgálnia, s persze gyors, minél nagyobb winchester is szükséges az adatok tárolására. Azaz mindenből a legjobbat kell vennie, választania. Akkor mégis, miért tűnhet úgy, hogy egy ilyen gép hamarabb "tönkremegy"?

Tönkremegy egyáltalán?

Persze elképzelhető, hogy valóban elhasal valamelyik kulcsfontosságú alkatrész. Az állandó terhelés, a fokozott teljesítmény, akármilyen szinten is nézzük, az adott rendszert erősen igénybe veszi. Leghamarabb a mechanikai eszközöknek kellene tönkremeniük, majd utána az elektornikának, ha csak simán a mechanikai terhelést nézzük. Pár évvel ezelőtt egy Google-s írás szólt arról, hogy egy merevlemez átlagos élettartama kb. 3 év. Persze nem ha egy átlag felhasználót nézünk, az ő gépe kb. fele, harmad annyi időt van bekapcsolva egy nap, így ezt elvileg meg lehet szorozni akár két-háromszor is. Viszont ott van a hőtényező is, mely egy erős grafikus kártya mellett jelentős lehet. A Google egyik jelentése szerint ez a winchesterek működési hőmérsékletétől is függ persze.

Mégis, mivel magyarázható, hogy manapság annyian cserélnek eléggé sűrűn gépet, de alkatrészt mindenképp?

Persze, ez már évtizedes hagyomány, hogy mindig a legerősebb videókártyával, processzorral lehet a legújabb játékokat meghajtani, de emiatt a verseny miatt sajnos a hardver és persze a szoftvergyártók is eljutottak egy olyan szintre, hogy az adott eszköz nem_lehet_tökéletes, tele van hibákkal és már a kiadás napját követően jönnek a frissítések, javítások. Tudjuk, elfogadjuk, nincs tökéletes program, de valljuk be őszintén, amikor egy eléggé drága cuccot vásárolva azt tapasztaljuk, hogy bizony az eszköz nem indul, rosszul teljesít, nem működik rendesen, akkor ez a tény nem vigasztal.

S eljutottunk egy számomra érdekes és kicsit fájó dologhoz, a technikai fejlődés egy olyan szakaszában vagyunk, amikor szinte kötelező érvényűnek tartjuk, hogy lecseréljük telefonunkat, gondolok itt pl. az iPhone-ra, mely évente ugrik egy verziónyit. Részben visszatartott fejlesztések, részben kiforratlan, vagy nem 100%-osan tesztelt termékek gyors piacra dobásával próbálnak a konkurencia előtt lépést tartani. A fejlesztésnek fontos, roppant fontos része a tesztelés. Ezt minden programozó tudja, vagy legalábbis érzi. Emlékezzünk, a legutóbbi iPhone hype-ja után a drasztikus térerővesztés nagyon megalázó probléma volt. Mert hiába a retina display, a 3G, ha kézbevéve az eszközt, a telefonálás szinte lehetetlenné vált.

Tesztelés. Ez, melyet a legtöbb helyen erősen elhanyagolnak. Egyszerűen teszteletlenül kerülnek ki termékek a piacra. Részben azért, mert nincs rá megfelelő szakember (ez is egy külön szakterület ugyanis, hiszen egy programozó másképp gondolkodik, mint egy felhasználó), részben azért, mert sajnos nincs rá idő. A fejlesztési tapasztalatokra bízva a dolgot reménykedünk abban, hogy az új program, eszköz sem tartalmaz több hibát, mint a régebbi, s a felhasználók úgysem ugranak arra a hibás kódra, nem tesznek olyan műveleteket, melyek a hibát előhozzák. Pedig DE. A felhasználó nem ismeri a programot, az eszközt, és nála biztos, hogy előjönnek problémák.

Szóval visszakanyarodva Gixx és Egona postjához, egy olyan eszköznél, mint a számítógép, a játékkal sűrűbben foglalkozó ember bizony sokszor a legfrisebb eszközt kénytelen megvásárolni, ha annyira hajtja a játészenvedély. De ezek az eszközök sajnos a felgyorsult, teszteletlen világunkban gyorsabban el is érik azt a határt, hogy beadják a kulcsot.

Egyszerűen nem tudom, megéri-e ez a hajsza?